12. "Viszonozza"

Hát sziasztok!

Itt vagyok egy újabb, hosszú résszel:)

Igazándiból péntekre terveztem, de sikerült előbb befejeznem, szóval előbb olvashatjátok.

Remélem, hogy tetszeni fog:)

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor bekövetkezik egy változás, és attól fogva ahhoz kell alkalmazkodnia. Ilyen ha egy háziállatot kap, testvére születik, ha szerelmes lesz, vagy ha együtt van valakivel. Néha még az apró változások is sokat számítanak, de mindegyikbe van beleszólásunk, tudunk rajta változtatni. Persze csak ha akarunk. A döntés a saját kezünkben van, főleg ha az a jövőnkre is hatással lehet.
Esélyt kaptam arra, hogy az én életemben is legyen egy változás. Már csak el kellett döntenem, hogy szeretném-e, és persze hogy szerettem volna. Ott álltam vele szemben, és egy szót sem bírtam kiejteni a számon. Eluralkodott rajtam minden érzésem, és gondolatom. Annyi mindent mondhattam volna, de nem tudtam.
Mindketten kimondtuk azt az egyetlen szót, ami megváltoztathat mindent, ami közöttünk van, de egyikőnk sem tudta, hogy mi van közöttünk, és ez volt a baj. Tény, hogy szeretjük egymást. De nem teljesen biztos, hogy szerelemből. Igen, megcsókolt. Kétszer is. Viszont ez nem elég ahhoz, hogy rájöjjünk a dolgokra. A túl szoros kapcsolatunkhoz képest  ez kevésnek bizonyult.
Akartuk. Akartuk, hogy több legyen közöttünk, de nem tudtunk rajta változtatni, és itt bukott el az egész.
Álltam vele szemben, és próbáltam valamit kiolvasni a tekintetéből, de nem ment. Csak néztünk egymás szemébe, és mély levegőket véve próbáltuk feldolgozni, hogy mi történik velünk.
Fejemet a nyakhajlatában pihentettem, ő pedig olyan szorosan húzott magához, ahogyan csak tudott. Hallottam a szapora szívverését, s elmosolyodtam. Lehunytam a szemem, és el akartam hinni, hogy ez nem egy álom, hanem a valóság. A színtiszta valóság.
Amióta megismertem, szerelmes vagyok belé, és most itt volt az alkalom, hogy legyen valami. Bevallotta, hogy szerelmes belém, és én is elmondtam neki mindent. Mit kellene még tennünk?
Éreztem, hogy megsimogatta az arcom, és a fülem mögé tűrte kósza tincseimet, majd elérte, hogy pillantásomat rá szegezzem. Mély levegőt vett, és az arcomat fürkészte, ami halvány mosolyra késztetett.
- És most mi lesz velünk? - kérdezte halkan.
- Fogalmam sincs - fújtam ki a levegőt.
- Az a gond, hogy nekem se - karolta át a derekam.
- Hát azt gondoltam - mondtam nevetve, és vállába temettem az arcom.
- Majd valamikor megbeszéljük - jelentette ki, majd puszit nyomott a homlokomra.
- Jó - suttogtam a pulóverébe.
Niall megemelt, én pedig csípőjére kulcsoltam a lábaimat, és egyre szorosabban öleltem, majd mélyen magamba szívtam az illatát. Emlékezni akartam erre a pillanatra.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Fél hét van - mondta, majd kezeit a fenekem fölé csúsztatta, mire kuncogni kezdtem.
- Lassan haza kéne mennem. Már két órája itt vagyok - túrtam bele a hajába.
- Nem szeretsz itt lenni velem? - biggyesztette le ajkait.
- Nem ezt mondtam - húztam meg szőke tincseit.
- De céloztál rá - nézett rám szomorkásan, majd feljebb tette a kezeit.
- Nem is - tiltakoztam, majd nyálas puszit adtam a szája szélére. - Most haragszol?
- Még meggondolom - mondta, és elmosolyodott.
Lábaimat a padlóra tettem, majd Ni mögé lépkedtem, és felugrottam a hátára. Elkapott, és hagyta hogy a vállába kapaszkodjak. Piszkálni kezdtem a haját, mire dobálni kezdett. Leestem róla, egyenest a kanapéra. Felálltam, és elé ballagtam.
- Tényleg mennem kéne.
- Hazakísérlek - fogta meg a kezem, s az ajtó felé vette az irányt.
Odakint már kezdett sötétedni. Kézen fogva sétálgattunk a fénylő aszfalton. Visszaidéztem magamban a mai nap eseményeit, és rájöttem, hogy ezt a napot nem fogom elfelejteni.
Pár perc múlva a házunkhoz értünk.
Niall megállt előttem, és a derekamnál fogva olyan gyorsan magához rántott, hogy hirtelen azt se tudtam, mi az a levegő. Kezemet a mellkasára csúsztattam, és vállába fúrtam az arcomat. Ma utoljára magamba szívtam férfias illatát, majd kék íriszeit fürkésztem. Ő a csípőmön pihentette kezeit, és puszit nyomott a homlokomra.
- Szia Cassidie.
- Szia - köszöntem el tőle én is, s bementem a lakásba.
Lerúgtam magamról a cipőimet, és felrohantam a szobámba. Gyorsan előkerestem a laptopom, bekapcsoltam, és megnéztem, hogy Isa elérhető-e, de szerencsétlenségemre nem volt az, ezért lebaktattam a konyhába, ahol a nevelő anyukám a szakácskönyvet bújta, miközben feltört egy tojást. Érkezésemre felemelte a fejét, és kíváncsian nézett rám.
- Na mi van? Úgy mosolyogsz, mint egy ötéves, aki pónit kapott - nevetett fel. - Mi történt? - érdeklődött.
- Hát - kezdtem. - Elég sok minden. Tartalmas egy nap volt.
- Mesélj már - vette elő a fakanalat.
- Ühm. Elmondtam neki - haraptam be a szám.
- Tényleg? És mit mondott? - kérdezte egy kis meglepettséggel a hangjában.
- Viszonozza - nyögtem ki rövid, ám de lényegre törő válaszom
- Istenem - mondta, majd összecsapta a kezeit. - És most együtt vagytok?
- Igazából én se tudom. Ezt így nem mondtuk ki, szóval fogalmam sincs, hogy mi van. Egyébként... Sütit akarsz sütni? - húztam fel a szemöldököm.
- Igen, csak nem tudom még, hogy mit. Még ki kell találnom.
- Értem. Én most visszamegyek a szobámba - jelentettem ki, és már rohantam is felfelé.

Elfeküdtem az ágyon, és előkotorásztam a farzsebemből a telefonomat, hogy felhívjam Isát, s elújságoljam neki a sok-sok jó dolgot, ami történt. 

A zöld gombocskára koppintottam, és vártam. Pár csörgés után fel is vette, és gyorsan rányomtam a videóra.

- Szia - mosolygott a kamerába. 

- Szia - köszöntem, és széles vigyorra húztam a számat. 

- Mi ez a nagy boldogság? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Niall - válaszoltam, Isa összeráncolta a homlokát, és egy pillanatra elgondolkodott, majd visszanézett rám, kikerekedett szemekkel, s tátott szájjal.

- Úristen - húzta meg az "e" betűt. - Mikor? Hogyan? - érdeklődött meglepődve.

- Miután te hazamentél, én ugye hozzá mentem, elmondtam neki a Hollys ügyet, és azután. De még egyikőnk se mondta ki így konkrétan, hogy most mi van. Szóval ezt ne kérdezd - mondtam nevetve.

- Ahaaa - bólogatott. - Mindenesetre örülök neked, nagyon. 

- Köszönöm. Ha nem baj, most leraklak. Szia - integettem.

- Helló - búcsúzott szívet formálva a kezeivel.
Leraktam a telefonomat az asztalomra, és pizsama után kutatva bújtam be a szekrényembe. Meg is találtam, amit akartam, ezért megcéloztam a fürdőszobát. Lezuhanyoztam, áttörölgettem magam a törölközőmmel, amit aztán magam köré csavartam, és beálltam a tükör elé. Fogat mostam, majd egy arctisztító tonikkal áttöröltem a homlokom és az orrom.
Felvettem a pizsamám, és visszacsoszogtam a szobámba. Befeküdtem az ágyamba a telefonom és a fülhallgatóm társaságában, s a lehető leghangosabban kezdtem el zenét hallgatni.
Visszaidéztem magamban, hogy ma mennyi minden történt velem.
Két ujjamat az ajkamra tettem, és elmosolyodva álomra hajtottam a fejem.
Felejthetetlen napom volt.

Na szóval, újra itt vagyok:D

Nagyon remélem, hogy tetszett ez a rész.

És.. Szeretnélek megkérni titeket, hogy nem menjetek el vélemény nélkül, sokat jelentene nekem

Ha szeretnétek, csatlakozzatok a facebook csoportba, (Link) oda teszek ki minden fontos dolgot:)