10. "Mi lett volna ha..."

Sziasztok!

Itt vagyok a következő résszel :) :

Először is szeretném megköszönni a 21 feliratkozót, fantasztikusak vagytok <3

Az előző részre nem érkezett sok visszajelzés, de remélem, erre azért fog:)

És azt is, hogy elnyeri a tetszéseteket 

Jó olvasást!

Elfordítottam a fejemet, és visszahúztam Isabellát magam mellé.
- Ezt nem tudom elhinni... - csóváltam meg a fejem, a földet bámulva.
- Engem is ugyanúgy meglepett, mint téged - mondta, majd megszorította a kezem.
- Hogy tehette ezt Niallel? Megtépem, komolyan mondom - keltem ki magamból.
- Cassie, nyugodj le, ezzel nem oldasz meg semmit! - szólt rám.
Elengedtem a kezét, és gyors léptekkel indultam Holly felé. Isa futott utánam, és megpróbált visszafogni, de nem sikerült neki, én pedig már csak pár méterre voltam attól a seggfejtől, aki még mindig ott csókolózott egy sráccal.
- Hé! - ordítottam, mire szétrebbentek. - Ezt mégis hogy képzeled Holly? Barátod van, aki szeret téged, erre ezt műveled? Hogy gondoltad? - kiabáltam dühösen.
- Na idefigyelj kislány! - mondta, és közelebb lépett hozzám. - Én döntöm el, hogy mit csinálok, és neked semmi közöd hozzá, értetted? - emelte felém a mutatóujját.
- Egy utolsó szemétláda vagy, remélem tisztában vagy vele - néztem rá összevont szemöldökkel. - Tudod minek hívják ezt? Megcsalásnak. Pontosan ezt tetted Niallel.
- Nem érdekel Niall - nevetett fel.
- Annyira tudtam. hogy vele is ezt fogod tenni -ráztam meg a fejem.
- Ez van - jelentette ki, és megfordult. - Ja, és még valami - nézett hátra újra. - Ha ezt elmondod neki, annak következménye lesz - nézett rám gonoszan.
Felvont szemöldökkel pillantottam rá, és visszaballagtam Isahoz, aki csupán pár lépésnyire volt, szóval mindent hallott.
- Jobb lesz, ha visszamegyünk hozzám.
- Csak te. Én Niallhöz megyek.
- De Cassie... Holly...
- Nem hat meg. Elmegyek, és beszélek vele.
- Vigyázz magadra. Ha megbánt, megfejelem - mondta, majd megölelt, és elindult haza.
Végigballagtam az úton, és befordultam a másik utcába. Még mindig nem tudom felfogni, hogy Holly képes volt ezt tenni egy olyan emberrel, aki nem érdemli meg, hogy így bánjanak vele. Én soha nem lennék erre képes.
Haragszom rá, de ugyanakkor szeretem is. Jobban, mint kellene.
Azért, ami közöttünk történt, mindketten felelősek vagyunk. A jóért és a rosszért is.
Nem gondoltam volna, hogy így lesz, de kimondhatatlanul, leírhatatlanul hiányzik, és ez az érzés nem múlik. Nem csillapodik a fájdalom, nem halványulnak az emlékek. Amikor kezdem elfelejteni őt, valami mindig visszaidézi.
Mindenki azt tanácsolta, hogy hagyjam az egészet, vagy hogy ne foglalkozzak vele. De hogyan tudnék így tenni, amikor annyira sok élmény köt hozzá? Ő az első, akit őszinte szerelemből szeretek, és az első, aki a legtöbb lelki fájdalmat okozta.
Beszélnem kell vele. Igen. Közölni akarok vele mindent. El akarom neki mondani, hogy mennyire bánt az, ahogy az elmúlt hónapokban viselkedett velem, hogy borzasztóan hiányzik. Szeretném, hogy az egész olyan legyen, mint régen, de ezért tennem is kéne valamit.

Sietve lépdeltem Niallék háza felé. Rettentően ideges voltam, ugyanis fogalmam sem volt arról, hogy mit fogok neki mondani. Ahogy ismerem, ki fog akadni, de majd valamikor biztosan lenyugszik, és továbblép rajta, Ő nem olyan, hogy egy dolgon napokig, vagy akár hetekig gondolkodik, és rossz érzése van miatta. Ez az, amiben ellentétek vagyunk.
Én még az egészen pici problémáktól is kikészülök, képes vagyok heteken keresztül őrlődni rajtuk, és azon agyalni, "mi lett volna ha..."

Nem sokára odaértem, és megálltam a kapu előtt, mire a kutya ugatni kezdett. Pár perccel később Niall jött elő a házból.
- Cassidie - mondta némi meglepettséggel a hangjában. - Hát te? Én azt hittem... Azt hittem, hogy haragszol rám.
- Haragszom is. De muszáj mondanom valamit.
- Értem - vakarta meg a tarkóját. - Akkor... Gyere be - nyitotta ki előttem a kaput.
Hosszú léptekkel haladtam befelé, Ni mögött.
Beérve a házba leültünk a kanapéra.
- Szóval. Fogalmam sincs, hogy mégis hogyan közöljem veled a dolgokat, de előbb vagy utóbb úgyis rájöttél volna, ezért jobb, ha tőlem tudod.
- Micsodát? - emelte fel szemöldökeit.
- Hollyról lenne szó.
- Mi történt?
- Ne akadj ki, de... Egy másik sráccal csókolózott ma. Isával sétálni voltunk, és hát akkor vettük észre. Utána odamentem hozzá, és megfenyegetett.
Niall a hajába túrt, lehajtotta fejét, és megmarkolta szőke tincseit.
Pár percig némán ültünk egymás mellett. Én nem tudtam mit mondani, őt pedig meglepte ez az egész.
- Ezt nem hiszem el - rázta meg a fejét. - Tényleg megfenyegetett téged? - ráncolta homlokát.
- Te most komolyan ezen aggódsz? Velem nem kell foglalkozni. Most nem rólam van szó, hanem rólad és Hollyról.
- De igenis kell veled is foglalkozni, nekem ez fontosabb. Mit mondott?
- Lényegtelen. Nem kötelességed megvédeni. Én is meg tudom magamat.
- Cassie, tudom, de szeretnék segíteni.
- Igen? És mégis miért? - kérdeztem, de nem kaptam választ. - Aha... Most hirtelenjében elkezdenél törődni velem? Eddig se tetted, és mégis boldogultam. A nevelőanyámnak igaza volt. Ha nem foglalkozol valakivel, egy idő után érdeklődni fognak feléd - mondtam, majd felálltam, és az ajtó felé vettem az irányt. Niall a csuklóm köré fonta az ujjait, és rám nézett.
- Várj! Ne menj el. Nem fejeztem be.
- Hallgatlak.
- Cassidie... Hiányzol.

Remélem, hogy tetszett :)

Ne felejtsetek el véleményt írni, és csatlakozni a facebook csoportba, aminek a linkjét a modulsávon megtaláltok :)

Egy kis közlemény:

A blog már 8 (?) díjat nyert, ezek közül még nem tettem ki mindet, de hamarosan ki fogom.

xx C