09."Elfáradt a lelkem"

Hi baes.

Ne haragudjatok rám, hogy egy ideig nem volt rész. 

Mondhatnám, hogy azért, mert tanultam, de nem csak ez az oka.

Kettő versenyem is volt, amire készülnöm kellett, és órák után muszáj volt a suliban maradnom gyakorolni az anyanyelvi versenyre, és próbálni a népdalos előválogatóra. 

Remélem megértitek. 

Itt van a 9. rész. Bízom benne, hogy elnyeri a tetszéseteket. Van benne Niall szemszög is:)

Jó olvasást :)

Kibontakoztam az ölelésből, és felé fordultam.
- Akkor elindulok.
- Várj! Mehetek veled? - nézett rám kérlelően.
- Ha szeretnél, gyere.
Niall mellém lépkedett, és megfogta a kezemet. Így sétáltunk az úton, egymás kezét szorongatva.
- Ugye már nem haragszol rám? - kérdezte.
- De. Egy kicsit még igen.
- Sajnálom. Tényleg - mondta, majd lehajtotta a fejét.
Nem válaszoltam rá semmit, nem is tudtam volna. Egy sajnálattal semmi nincs még megoldva. Nehezen fogom tudni megbocsátani, hogy hetekig felém se nézett.
Amikor a házunk elé értünk, elengedtem Niall kezét, és kinyitottam az ajtót a kulcsommal.
Miután beértünk, észrevettem, hogy nem volt itthon senki.
Levettük a kabátot, és a cipőket, majd felbaktattunk a szobámba. Én úgy ahogy voltam, elterültem az ágyon, Niall pedig mellém feküdt, és a hajammal játszadozott.
- Nem szeretem, amikor haragszol rám - pillantott rám kék íriszeivel.
- Én se szeretek sok mindent, mégis elviselem - rántottam meg a vállam.
- Tudom. És teljesen jogosan haragszol rám. Nem akartalak elhanyagolni.
- De mégis sikerült. Akárhányszor kérdeztem, hogy mi a baj, mindig csak annyit mondtál, hogy semmi. Ha hagytad volna, hogy tovább mondjam, akkor megértetted volna, miért kérdeztem meg ugyanazt vagy háromszor. Csak nem hallgattál meg - vágtam a fejéhez.
- Most itt vagyok. El tudod mondani.
- Ezzel, hogy "itt vagyok", már elkéstél. Akkor akartam elmondani - Hangsúlyoztam az "akkor" szót. - Már elegem van.
- Meg tudnánk ezt beszélni?
- Talán - mondtam hanyagul.
- Mit akartál volna mondani?
- Tudod... - kezdtem. - Az senkinek se esne jól, amikor egy számára fontos személy egyik héten még törődik vele, a következőn meg már nem is köszön. Nekem se esett jól. Azt hittem, hogy haragszol rám, ezért kérdezgettem egyfolytában tőled, hogy mi a bajod. Nem beszéltünk, nem köszöntünk, csak elmentünk egymás mellett. Nem voltál velem, amikor szükségem lett volna rád, nem öleltél meg, nem kérdezted, hogy vagyok. Egyszerűen semmi. Tudom, hogy ezek kis dolgok, de rohadtul tudnak fájni. Most itt fekszel velem szemben, itt vagy, de mégis hiányzol. Emlékszel amikor azt ígérted, mindig itt leszel nekem? Mert én emlékszek. Minden egyes szóra. De nem tartottad be ezt az ígéretet. Csak szavak voltak. Már csak a tettekben tudok hinni - zártam le a mondandómat. Nehezen tudtam már tartani magam. Az első könnycsepp kicsordult, és végigfolyt az arcomon.
Niall a szemembe nézett, de nem mondott semmit. Pár másodperccel később már el is emelte tekintetét, és a takarómat nézegette. Nem kért bocsánatot. Még csak nem is válaszolt, bennem pedig vegyes érzelmek játszódtak le.
Csalódott voltam, és dühös.
- Ennyi? Ennyit várhatok el tőled? Se egy sajnálom, se semmi. Tudod Horan, elegem van belőled - közöltem kicsit hangosabban a kelleténél. - Itt kapargatok neked már egy hete, hogy beszéljünk, de nem szólsz hozzá egy fikarcnyit se. Elég volt. Innentől kezdve már nem fog érdekelni. Nem fogok erőlködni neked. Nem az itató megy az ökörhöz. Ez éppen fordítva működik - fejeztem be kimért hangon.
Niall újra rám nézett.
- Cassidie, én... - kezdte halkan
- Nem - szakítottam félbe. - Ne mondj semmit! Most inkább menj el, kérlek - mondtam, majd arcomat a kezeim közé temettem, és megdörgöltem a szemeimet.
Nialler felállt, és az ajtó felé vette az irányt, de előtte megállt, s visszanézett rám, aztán kiment a szobámból. Hallottam, ahogy lemegy a lépcsőn, és becsapja a bejárati ajtót. Elment, én pedig elfeküdtem az ágyamon, és hagytam, hogy a könnyek eláztassák az arcomat.

/Niall szemszöge/
Én egyáltalán nem akartam vele összeveszni. Eddig nem is nagyon értettem ezt az egészet, de így, hogy Cassie elmondta a dolgok miértjét, teljesen megértem, és arra is rájöttem, hogy igaza van. Meg kellett volna hallgatnom.
De most ő sem hallgatott meg engem, amit megértek. De csak annyit akartam volna mondani neki, hogy azért kerültem őt el, mert gondolkodtam azon, hogy mit érzek iránta, mert még én sem tudom. Időre volt ehhez szükségem. Aztán itt van Holly is. Kezdem azt hinni, hogy ez az egész, ami köztünk van, olyan erőltetettnek tűnik. Sokszor úgy érzem, hogy nem mond el nekem valamit. Egyszerűen nem értem.
Cassie pedig... Ennyi évnyi barátságot nem lehet csak úgy félbehajtani a sarokba. Ennél sokkal többet ér. Már ha ez egyáltalán barátság.

/Cassidie szemszöge/
Lassan eljutok odáig, hogy feladjam az egészet, és elfelejtsem őt. Lehet, hogy így lenne a legjobb. Egyszerűen képtelen vagyok elviselni a sok lelki fájdalmat. Romlottak emiatt a jegyeim, nem tudok odafigyelni semmire, mert állandóan Ő jár a fejemben.
Legszívesebben kifutnék a világból, hogy teljesen egyedül lehessek a gondolataimmal.
De ha szeretünk valakit, akkor a kezébe adjuk azt a lehetőséget, hogy összetörje a szívünket. Szörnyen rossz érzés, amikor az a személy nem foglalkozik  velünk, aki számunkra a világot jelenti. Próbálkoztam helyrehozni a dolgokat, de egyedül nem megy. Ő is kellett volna hozzá. De már késő. Feladtam.

Körülbelül fél órával később hallottam, ahogy apukám bejött a házba. Felkeltem az ágyamról, és úgy ahogy voltam, kócos hajjal, a sírástól megduzzadt, karikás szemekkel mentem le a konyhába hozzá.
Leültem a pulthoz, és felkönyököltem rá.
Apa végigmért, és a szemembe nézett.
- Cassie. Már megint? Megverjem? Esküszöm, hogy leütöm - mondta, én pedig halványan elmosolyodtam.
- Nem. Nem szükséges - ráztam meg a fejem.
- Felejtsd el ezt a srácot kislányom - pillantott rám, én pedig bólintottam, és azon gondolkodtam, hogy elmondjam-e neki, hogy beszéltem vele.
Apu készített magának egy kávét, majd visszaült a pulthoz.
- Itt volt ma - haraptam be a számat.
- Igen? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Igen, és hát... Összevesztünk.
- Nagyon?
- Túlságosan is - sóhajtottam.
- Jaj, te leányzó. Nem lesz ez így jó - csóválta meg a fejét. - Mutasd csak az ellenőrződ. Ott van a kanapé melletti polcon - mutatott oda.
Levettem, és apu elé raktam. Lapozgatott és megállt a történelemnél.
- Ezt ki kell javítanod. És a biológiát meg a kémiát is. Mi történt veled?
- Elfáradt a lelkem. Csak ennyi - mondtam.
- Holnap ne menj suliba. Majd igazolom neked a napot. Menj el sétálni, vagy Isahoz, vagy nem tudom. Azzal a gyökérrel is beszélj, ha akarsz, de jobb lenne, ha nem tennéd tönkre magad ezzel. A lényeg, hogy tisztítsd ki a fejed - nézett rám.
- Köszönöm, apa.
- Nekem viszont még vissza kell mennem a munkahelyre. Itthon leszel, vagy mész valahova?
- Megyek. Sétálok egyet később.
- Oké. Na szia - búcsúzott egy puszival.
- Szia.
Miután apa elment, írtam Isának, hogy kijön-e velem.
Felöltöztem, és elindultam hozzá.
Mikor odaértem, illedelmesen becsengettem, és Isa nyitott ajtót. Üdvözölt, majd megölelt, és behívott. Felmentünk a szobájába, és én az ágy szélén ülve megvártam, amíg előkeres egy kabátot, aztán kimentünk az utcára.
- Na mesélj. Mizu? - érdeklődött.
- Niallnél aludtam, másnap, mikor hazamentem elkísért, és összevesztünk. 

- Akkor már értem a foltot a nyakadon - húzta féloldalas mosolyra a száját.
- Nem történt semmi olyan, amire te gondolsz. Én se értettem, hogy miért csinálta. Mindegy is, ezt most hagyjuk.
- Akkor azt mondd, hogy miért vesztetek össze.
- Hát... Elmondtam neki, hogy miért kérdezgettem őt egyfolytában, hogy rosszul esett, hogy le se szart, és ő erre nem mondott semmit.
- Semmit? - lepődött meg
- Igen.
- Akkor rohadjon meg. Ne is foglalkozz most ezzel. Sétálgassunk inkább - mondta.

Kicsit gyorsítottunk a tempón. Már majdnem a sarkon tartottunk, én kicsit előrébb jártam Isabellánál. Éppen bekanyarodtam volna, amikor megláttam Hollyt egy fiúval csókolózni, egy fának támaszkodva. Isa utolért, és suttogva megkérdezte, hogy mit nézek. Előre hajolt, és ő is látta, hogy mit művel Holly. Megcsalja Niallt.

Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész :)

Ne felejtsetek el véleményt írni, hogy tudjam, tetszett-e :)

A következő részt igyekszem hamarabb hozni. :)