16. "Nem csókolhatsz meg többször!'

Haligali ismét!:D 

Tudom, tudom.

A szokásosnál kicsit előbb hoztam az új részt, de elkapott az ihlet még tegnap előtt, és hát ilyenkor nincs megállás, csak úgy ömlenek a szavak:D 

Szóval igen

Jó olvasást kívánok!

A végén még találkozunk^^

Másnap reggel a nap erős fényű sugarai tettek éberré. Összehúzott szemekkel fordultam át a másik oldalamra, hogy az ablaknak háttal legyek, majd kinyitottam a szemeim. Niall még édesdeden aludt mellettem. Fölé magasodva puszit nyomtam a homlokára, és felkeltem az ágyból. A fürdőszobába csoszogtam, hogy arcot mossak és hogy valami elviselhetőbb külsőt varázsoljak magamra. Kiengedtem a hajam, az ujjaimmal átfésültem kicsit, egy copfba kötöttem, majd visszaballagtam a szobába. Leültem az ágyra, közvetlen a szöszmösz mellé, és háttal voltam neki. A telefonomért nyúltam, hogy megnézzem az időt. Csupán háromnegyed nyolc volt, ami azért nem annyira korai.
Éppen le akartam tenni a készüléket, amikor besüppedt a matrac mellettem, és két kar fonódott körém. Hátra döntöttem a fejem, és Niall mellkasának ütköztem. Tengerkék szemeivel engem fürkészett, és belepuszilt a hajamba.
- Jó reggelt - mondta reggeli, álmos hangján.
- Neked is - mosolyogtam rá, miközben kibújtam az öleléséből.
- Hé, mit csinálsz? - fejezte ki nemtetszését durcásan.
- Itt hagylak - válaszoltam nevetve.
- Dehogy hagysz - jelentette ki, majd hirtelen elkapta a derekamat és visszarántott az ágyra. Rugdalózva, és kapálózva próbáltam szabadulni, de nem jött össze. Mindkét kezével erősen szorított magához. Kicsit lejjebb hajoltam, és megharaptam az alkarját, mire fájdalmasan felordított, és ledobott magáról, én pedig elszaladtam, majd lebaktattam a konyhába, és a pultnak támaszkodva fújtam ki magam, közben pedig eszembe
jutott, hogy nemsokára itt a születésnapom.
Levegő után kapkodva leültem a kanapéra, és megvártam, hogy Ni is leérjen. Pár perccel később ez meg is történt, és elhelyezkedett mellettem.
- Elfáradtam - közölte egy nagy sóhaj után.
- Én is.
- Mondtam én, hogy nem hagysz ott.
- De mégis sikerült - mondtam vihogva, de választ már nem kaptam.
Bevallom, néha elgondolkodok azon, hogy szeret-e engem egyáltalán úgy, ahogy én őt., mert ezt sose tudhatom biztosra. Elvégre nem látok bele a fejébe, nem vagyok gondolatolvasó. Sosem lehet igazán tudni, hogy ki mit, hogyan gondol. Pedig mennyivel könnyebb lenne minden így. Nem kéne ilyeneken rágódni, és nem lennének kétségeink. Nem akarom azt hinni, hogy ez az egész, ami köztünk van, az nem is igazi, de elbizonytalanodtam, ismét.
Most annyira jól állunk. Nem kéne elrontani az ilyen kételyekkel a dolgokat.

/Niall szemszöge/
Néha gőzöm sincs arról, hogy vajon mi van köztünk Cassievel, de akármi is az, nagyon tetszik.
Soha nem volt még ilyen érzésem azelőtt. Bevallotuk a dolgokat, de még szerintem egyikünk se tudja, hogy barátok vagy többek vagyunk. Létezik ilyen közvetlen, elmélyült barátság? Talán. De ez sosem elég válasz. Nem konkrét. Ide egy igen vagy egy nem kell. De lehetetlennek tűnnek a konkrétumok a mi esetünkben. Olyan különleges az egész. Túlságosan is különleges. Nem tudom kezelni ezt a helyzetet, de az érzelmeivel sem szeretnék játszadozni. Mindenképp beszélgetnünk kell erről, de addig hanyagolhatjuk, amíg rá nem jövök, hogy mit akarok.
Csak ültünk a kanapén, és egy szót sem szóltunk, pedig fél perccel korábban még elvoltunk. Felálltam a helyemről, és a konyhaszekrény elé mentem, hogy levehessek kettő poharat, közben Cassie felé fordultam.
- Kérsz valamit inni? - kérdeztem.
- Valami szénsavasat, igen - válaszolt mosolyogva.
Kivettem a kólát a hűtőből, és mindkét pohárba öntöttem belőle. Az egyikből kicsit kicsordult a hab, ezért a törlőrongyért nyúltam, és letisztítottam a pultot, majd letettem a kólákat az asztalra.
Elfeküdtem a kanapén, és Cassidie ölébe hajtottam a fejem. Piszkálni kezdte a hajamat, én pedig őt fürkésztem, és élveztem a kissé csikis érzést.
- Most úgy érzem magam, mintha kettőnk közül én lennék a lány - jelentettem ki, mire felnevetett, és felém pillantott. - Ne röhögj. Neked kéne az én ölemben lenned, nem pedig fordítva - mondtam sértődést tettetve.
Felállt a helyéről, és engem arrébb tologatva elfeküdt, és olyan pozícióba került, amiben én voltam.

- Most örülsz? - kérdezte nagy vigyorral az arcán.
Bólintottam, és csavargatni kezdtem a copfját.
- Miért kötötted össze? - biggyesztettem le a szám.
- Mert idegesített, hogy a szemembe lóg.
Óvatosan a hajgumi felé nyúltam, és kihúztam a hajából, majd az ujjam köré tekergettem kissé göndör tincseit.
- Ha szétszedted, akkor újra össze is kötöd, ugye? - ütögette meg az arcom gyengéden.
- Nem - válaszoltam röviden.
- Miért?
- Mert ez nagyon jól áll így - jelentettem ki, majd megpusziltam a szája sarkát, mire kicsit megemelte a fejét.
Közelebb hajoltam hozzá, és kicsit jobban magam felé húztam. A tarkómra tette kezeit, és megkapaszkodott. Tenyeremet a dereka köré simítottam, és ajkaimat az övére nyomtam, de ő összepréselte azokat, és elmosolyodott. Másodszorra is megpróbálkoztam, de ugyanez történt, egy nagy kuncogással kísérve.
- Mit csinálsz? - nevetgélt halkan.
- Meg akarlak csókolni. És te mit csinálsz? - vigyorogtam rá.
- Nem engedem - nevetett tovább, én pedig újra lecsaptam rá.
Kissé hirtelen érte, de egyáltalán nem voltam durva vele. Lassan, és óvatosan csókoltam, és a combomra ültettem. Kiélveztem minden másodpercét. Ez már nagyon hiányzott.
Lábait a hátam mögé kulcsolta, én pedig tovább kóstolgattam ajkait. Ujjaival végigszántott a gerincem vonalán, majd a fülem alatti részt kezdte piszkálni. Mindig megtalálja a gyengepontom, de én is tudom az övét, mert ugyanaz, mint nekem.
Megszakította csókunkat, és az arcélemet megsimítva a mellkasomra dőlt, én pedig elgondolkodtam azon, hogy eleinte miért nem hagyta nekem.

/Cassidie szemszöge/
Feszengve ültem az ölében, és azon járt az agyam, hogy mégis hogyan lehettem ilyen buta. Nem kellett volna hagynom, hogy ez megtörténjen. Mindig a csókjaival ejt kétségek közé, és ez így nem lesz jó.
- Niall - kezdtem halkan, mire rám emelte tekintetét. - Nem csókolhatsz meg többször!
- Tessék? - kérdezte elképedten. - Mégis miért?
- Mert csak összezavarsz vele. Megkavarod az érzéseimet, minden alkalommal, amikor megteszed. Ráadásul mégcsak nem is vagyunk együtt. Vagyis... Ezt így nem mondtuk ki, és most zavaros minden. Olykor olyan érzésem van, hogy csak imponál neked az, hogy én bevallottam, hogyan érzek, és egyre biztosabb vagyok abban, hogy igazam van ezzel kapcsolatban.
- Sajnálom.
- Nem. Én sajnálom, hogy befolyásolható vagyok - mondtam, majd felmentem a szobába.
Magamra vettem a tegnapi farmernadrágomat, zsebre tettem a telefonom, és visszamentem a nappaliba.
- Köszönöm, hogy itt aludhattam. Szia Niall - búcsúztam el.
- Cassie, állj meg! - kiáltott utánam.
Már éppen be akartam csukni az ajtót, de visszafordultam felé.
Közelebb lépdelt hozzám, és az államba akasztotta az ujját, megemelve ezzel a fejem. Csupán fél centire lehetett tőlem, de megtörte ezt a pici kis távolságot is. Rózsaszín ajkaival hirtelen lecsapott rám. Akaratlanul is, de elnyitottam az enyémeket, és ki is használta a lehetőséget. Még sosem volt nyelves csókunk, de nem ez volt a megfelelő időpont. Próbáltam ellökni magamtól, de Ő erősebb volt, mint én, és ezért csak még közelebb préselődtem hozzá. Szorosan markolta a derekam, és a végére már semennyi űr nem volt közöttünk. Nagyobb erővel meglöktem a mellkasát, és sikerült eltolnom. Megszakítottam a csókját, sarkon fordultam, és becsaptam magam után az ajtót. Hihetetlenül haragudtam rá. Hiszen az előbb mondtam, hogy nem kéne.
Az utcára kilépve elővettem a telefonom a zsebemből, és felhívtam a papámat, hogy már úton vagyok.
Egy jó negyed óra múlva oda is értem.
Benyitottam, lerugdostam magamról a cipőmet, és a konyha felé fordultam, ahol a papát pillantottam meg.
- Cassidie - mosolygott rám a szemüvege mögül.
- Szia papa. Megjöttem - mondtam.
- Nem vagy éhes? - kérdezte.
- De igen, szóval csinálok rántottát. Te is kérsz? - nyújtózkodtam a serpenyőért.
- Én már ettem, de köszönöm, aranyos vagy.
Miután elkészültem a reggelimmel, leültem én is az asztalhoz, és jóizűen elfogyasztottam, majd bementem a szobámba, és megcsörgettem Isát.
Nem nagyon akarta felvenni, ezért kinyomtam, és az ölembe dobtam a telefonom. Pár perccel később megszólalt a csengőhangom, és Isa neve villogott a kijelzőn. Felvettem, és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Szia. Tudunk beszélni? - csipkedtem a takarót.
- Miről? - kérdezte unottan.
- Miért haragszol rám?
- Cassidie. Te együtt vagy Niallel, és nekem még csak nem is említetted - emelte meg a hangját.
- Nem vagyunk együtt, és soha nem is voltunk - jelentettem ki.
- Mi van? - húzta meg az a-t.
- Jól hallottad.
- Miért érzem azt, hogy történt valami?
- Mert történt. De miből gondoltad? - lepődtem meg.
- Jobban ismerlek, mint te saját magad. Tíz perc múlva találkozunk a parkban - szakította meg a hívást.
Aha, itt csak az a bibi, hogy az pontosan tíz percre van innen. Remek.
- Papa, el kell mennem, Isaval találkozok - kiabáltam.
Gyorsan kiszaladtam, és elsétáltam a helyszínig.
Leültem az ott lévő padra, és megvártam, amíg a drága barátnőm ideér.
Picivel később meg is érkezett, és lehuppant mellém.
- Mit tett már megint az az idióta? - kérdezte felém fordulva.
- Folyton összezavar.
- Mégis mivel?
- Azzal, hogy megcsókol, és nem tudom, hogy mi van. Rászóltam, hogy ne. Erre amikor el akartam menni, mégegyszer megtörtént, de akkor - akadtam meg egy pillanatra. - Akkor máshogy.
- Hmm. Szóval összezavar. Ne hagyd neki.
- Próbálkozom.
- Figyelj. Holnap lesz egy végzős buli. Hallottál már róla? - érdeklődött.
- Ja, mondták már. De nem hiszem, hogy elmegyek.
- Jaj már. Ne legyél ilyen izé. Gyere el velem. Legalább jól érzed majd magad egy kicsit - kérlelt.
Nem tartottam jó ötletnek a dolgot, mert nem sok kedvem volt hozzá, de nem akartam elutasító sem lenni.
- Még átgondolom - forgattam meg a szemem.
- Ez az! - sikított fel Isa. - Egyébként már megvettem az ajándékod a születésnapodra. Imádni fogod.
- Az még messze van - legyintettem.
- Egy hét nem sok idő - kacsintott rám.
Elég sokáig elbeszélgettünk mindenféle idiótaságról, és ki is békültünk közben. Hiányzott már, hogy együtt  töltsük az időt. Elmeséltem neki mindent, ami történt velem, és Ő is sokmindent megosztott velem.
Elköszöntünk egymástól, és elindultam vissza, a papáékhoz.
Mikor beléptem, eléggé aranyos látvány fogadott. A nagypapám halkan horkolva aludt a kanapén. Elmosolyodtam, és ráterítettem egy pokrócot, majd bementem a szobámba.
Egy órán át tartó zenehallgatás után feltettem a telefonomat töltőre, és az éjjeliszekrényre helyeztem, majd elmentem lezuhanyozni. Egy ilyen nap után rámfért. Miután végeztem, kiléptem a kabinból, és megtörölköztem. Felvettem a pizsamám, visszaballagtam a szobába, és lefeküdtem. Éppen a távirányítóért nyúltam, amikor pittyeget a telóm. Úgy gondoltam, hogy talán Isa írt sms-t, de miután feloldottam a képernyőt, rájöttem, hogy nem így volt, ugyanis Nialltől jött.
"Beszélnünk kell."
Csodás.

Here I am, once again 

Nagyon-nagyon remélem, hogy tetszett nektek ez a kis szösszenet. 

Kérlek titeket, hogy ne menjetek el vélemény nélkül, hiszen rengeteget számít ez nekem. 

Nyugodtan csatlakozzatok a facebookos csoportba is, aminek a linkjét a modulsávon megtaláljátok:)

Köszönöm, hogy elolvastad.

Nagy ölelés

xx